Közös busszal indultunk neki ennek a hosszú útnak. 9-kor már el is tudtunk indulni, miután megérkeztek az elalvók is. Az út úgy saccolnám, hogy 1 óra körüli volt, de nem mondanám biztosra mert oda és visszafele is bealudtunk Adrival.

Oxford hideg és ködös, tiszta rejtélyes. Nem tudom, hogy a többiek, hogy nem fáztak, de nekem sapkát kellett húznom, ahogy az minden képen is látszik csak én rajtam volt. Fatertól skypon kaptam is egy kis oltást, hogy lányom az a sapka nem tetszett. Köszönjük apa a közérdekű információt.

Abban a pillanatban kezdtem el egy kicsit kételkedni ebben a kirándulásban, amikor a NÉMET csoportvezetőnk elővett egy térképet a zsebéből, rögtön mikor leszálttunk a buszról. Szerintem Adri szemébe örökre belevésődött az akkori tekintetem. Jól van...minden kezdet nehéz, várjunk még egy kicsit. Beértünk a főutcára, legelső templomnál meg is álltunk, Le merném fogadni, hogy a vezetőnek fogalma sem volt, hogy ott lesz egy templom, mindenesetre jól jött neki ez a kis mézesmadzag, hiszen minden jóravaló turista előveszi a fényképezőgépet rögvest, nehogy ne tudja lefényképezni a kis repedéseket a templom oldalán.

Következő megálló a főtér, valami kis vásár várt ránk ott, kis bódékkal. Az tér szélén meg kék kabátos emberek osztottak szét szórólapokat. A kabátjukra az volt ráírva, hogy 1,5  órás ingyen túravezetés a városban. Természetesen a végén úgynevezett kötelező jattot kell adni. Egy amolyan 1 órás random várakozás után meg is jött a túravezetőnk. A nénike olyan kicsike volt, hogy csak a felemelt esernyőjét láttam eltűnni és megjelenni a tömegben.

Végre beindult a kirándulás. Gyönyörű helyeken jártunk. Az egész Oxfordi egyetemet bejártuk. Ez az egyetem...úristen mennyire jó lehetne ott tanulni. Még a hideg is kirázott. Brrr... Hatalmas, gyönyörű udvar, az épület maga meg tiszta Roxfort. Hihetetlen. Aztán később persze kiderült, hogy azért ez az érzésem, mert valójában is itt forgattak le egy csomó Harry Potter jelenetet. Azóta még inkább ide akarok járni. Tipik álmodik a nyomor szitu, legfőképpen azért mert ha jól emlékszek 9.000 GBP a tandíj ide. Nos, mi az Adrival a 3,5 GBP-t sajnáljuk egy voda-sprite-ra, úgyhogy érződik, hogy kik járnak ide. :D Pl Bill Clinton is idejárt, oszt elnök lett az öregből, úgyhogy lehet érdemes lenne megpróbálni. :D

Mesélt a pöttöm nénike egy sztorit, hogy az egyetem melletti kávézóban pippantgatott jointot az öreg Bill, azt elkapták a rendőrök, és ő avval érvelt, hogy DE BE NEM LÉLEGEZTE! Ejj Bill, egy magyar politikus attitűdjével érvelsz és te még elnök is lettél. :D

Visszatérve a lényegre egy csomó HP helyszínen jártunk, voltunk a híres lépcsőnél, ahol a kis Neville megtalálta a McGalagony lábánál a Trevort, ahol az első repüléstanulás volt, illetve a híres ebédlőben a hosszú asztalokkal. Érdekes mert ez az életben is egy ebédlő, az Oxfordi egyetemisták ide járnak menzára.

A túra végén visszatértünk a főtérre, elmentünk suvenyírkát venni. Azóta mindenki Oxfordos pulcsiban rohangál...:D

A nap befejezéseképpen még elmentünk a főutcára egy kis utcazenét hallgatni. Nagyon meg volt a feelingje. :)

(Képek a galériában)

É.

Még jó, hogy nem tudtuk, hogy Péntek 13 van, mert különben el sem indultunk volna. Ez az információ csak este tudatosult bennünk, s sok mindent megmagyarázott a napközben történtekre.

Egy könnyed előadással kezdtünk az egyetemen. Egy kis ízelítőt kaptunk a leendő tantárgyainkból. Az órák alatt is már megvannak a klikkek. Természetesen első sorban ülnek a kis Dexterek, hatalmas L betűvel a homlokukon, textil zsebkendővel!!!, akiket legszívesebben...hehee gondolatban is jó eljátszani a gondolattal. 

Előadások után irány be a központba. Évikének ruha kell, Adrikának cipellő. 

18-as busz végre megjött, leintettük,mint egy taxit az amerikai filmekben. Elfelejtettük, hogy át kellene szállni egy másik buszra, de arra gondoltunk legyünk spontánok, maradjunk, majd csak kilyukadunk valahol. :D Ahamm 1 órát utaztunk a helyi járaton. Ki gondolta volna ,hogy a helyi járat ilyen hosszú utat jár be. No mindegy szép helyeket jártunk be. Többi a feltöltött videón. ;) https://plus.google.com/photos/116032528802509452686/albums/5924222668342649281?banner=pwa

Végre a jó buszon ülünk. :) Azt a centrum....

Legelső boltba bemegyünk, mintha a menyországba léptünk volna be. Mindenhol a legmárkásabb ruhák, cipők, kiegészítők -50%-al, de sajnos még így sem engedhetjük meg magunknak. Így veszünk egy jó mély levegőt és erőt veszünk magunkon, hogy kijussunk ebből a pokolből. 1 óránkba tellt...:D

Következő állomás a hatalmas Plazaszerűség - H&M. Itt a H&M csak akkora mint, nálunk a Pécs Plaza. Azt sem tudjuk hova nyúljunk. Káprázatos. Hatalmas választék. 2 órás!!! H&M-ezés után egy nadrággal és egy cipővel jöttünk ki az üzletből és tartottunk a Primark felé. Erről beszél mindenki itt, hogy mekkora ruhaáruház és olcsó. Hohohóóó ez a mi helyünk. 
Ühümmm....csak 3 órát töltöttünk itt szerintem. Mindent megvettünk, ami hirtelenjében kellett, de a végére már aannyira nyűgösek voltunk. A nagy shoppingolásban elfelejtettünk enni, inni. Totálisan HP-k lettünk. Especially Évi, aki elkezdett sírni az egyik metróbejáratnál, 3 mp-re rá egy benga néger ember walkie talkieval a kezében, gondolom biztonsági őr volt, odajött hozzánk megkérdezni aggódó arccal, hogy minden rendben van-e. Mondtuk igen csak már téged hatalmas csokoládénak látunk és megennénk. Megmutatta az irányt az egyik BullRing nevezetű helyhez (melegszendvicses). Leültünk a nagy asztalhoz, ahová kb. 6 ember elférne, nos a mi csomamgjaink miatt azonban csak mi fértünk egyedül el még az asztalnál. Adri édesem játszotta a f@sza csajt, hogy majd ő fűszeres melegszendvicset eszik...aha...5 harapás éés elkezdett sírni, szó szerint. Gondoltam segítek kis szerencsétlenen, add ide cseréljünk!!! Bár ne játszottam volna én se a f@sza barátot, maradtam volna nyugton. A két magyar röhögve sír a melegszendvicsesnél. Fenomenális látvány lehetett kívűlről. Tele pocival azonban már útnak mertünk indulni.

Mondanom sem kell Péntek 13 tovább alkotott. Eláztunk. Nem ez nem elég szó rá. Szarrá áztunk. Miért is ne indulnának el a magyarok ANGLIÁBAN esernyő nélkül. Mire végre megtaaláltuk a buszemgállót találkoztunk Liammel. Elmondtuk neki a probllémánkat, hogy nem szabad barátkozni az itteni gyerekekkel, mert azt hiszik rögtön, hogy pedofilok vagyunk, még ha el is esik és segíteni akarunk neki felkelni. Liam mivel ír, nem mondta biztosra, de ő is hallott erről, azt mondta próbáljuk ki. Pont előttünk ült két néger kislány. Liam előveszi a fegyverujját és Puff úgy tesz, mintha lelőné őket. Adrival annyira elkezdtünk visítani a buszon. Tényleg ez volt a legmegfelelőbb módja, hogy  megtudjuk igazak e a pletykák. Shit. Még jó, hogy nem látta az anyja, egyszerrelettünk volna pedok és rasszisták. :D

Végre hazaértünk. Ágy. Pizsi. Meleg takaró. Forró tea. Másnap kegyetlen torokfájás...

É.

Az Évi már itt szüszog mellettem, én meg írok ezerrel, mert le vagyunk maradva mint a borravalóó...

Szóval.. Csütörtök...

Ismét hivatalos kötelező programok, ismért koránkelés.. (csak megsúgom itt zárójelbe, hoyg egyre nehezebben bírjuk. lásd.: Évi aki már 11kor alszik :D) 

10-kor találka a recepciónál, és 3 csoportba osztva mentünk megnézni a suli könyvtárát. Gondoltam magamban yes, thank you... an other boring program... de nem. Itt olyan könyvtár van hogy attól a JoóDóra, InciSzabó és hozzám hasonló könyvimádó örültek odapisilnének a lépcsőre. Kezdjük ott hogy 3 szintes. És külön vannak, féllcsendes, meg teljesen csendes zónák, meg csoportszobák, ahol a csoportmunkákat lehet csinálni. A második szint közepén van egy óriási.. nem is tudom hogy írjam le.. ilyen búraszerű valami, amire én először azt hittem hogy egy óriási szolárium :D De aztán kiderült, hogy az egy zárható, hangszigetelt, üveges falú szobaszerűség ahol csoportban lehet dolgozni! Awesome! A könyvtáros néni körbemutatott mindent, hogy kell kölcsönözni, nyomtatni, fénymásolni.. ilyenek. De ugy röpke fél óra alatt be is jártuk az egész könyvtárat.

A következő programot sajnos törölték, igy kénytelenek voltunk visszamenni és kicsit lazítani a SULIBAN LÉVŐ Starbucks-ban.

Aztán délben kezdődött, szintén csoportokba osztva Tina McLoughin vezetésével (aki egyébkénet egy tündéraranyos nő és az itteni Erasmusos dolgok kézbetartója) egy kis csoportos foglalkozás a britt kultúrával kapcsolatban. Ezt az egy órát én személy szerint nagyon élveztem nevettünk nagyon sokat, végre szemtől szemben találkozhattam azzal a híres angol humorral. Feladatokat kaptunk, képeket kellett felismerni. Ne gondoljatok semmilyen durva vagy nehéz dologra. Ilyenek voltak a képeken hogy a Királynő, a BigBan, a Beatles.. stb.

Mikor ennek is vége volt ismét felajánloták nekünk, hogy fogyasszunk egy kis fincsi ebédet a bárban, de inkább most passzoltuk. 

Ja... majd elfelejtettem.. ki fogtok röhögni de megtaláltam a legnagyobb legszebb WC-t amit életemben láttam :D (Nem valami fontos info..csak gondolom ha bár blog, akkor legyen blog.)

16:00 . Angol teázás és sütizés a senses bárban. Megismertünk új embereket, köztük a suli dékánját, aki csak ugy randomban leült Évihez meg hozzám és elkezdtünk bezsélgetni! Jó fej volt nagyon.

Aztán vissza a szobába, és ugrottunk neki a laptopoknak, telefonoknak mert végre már volt wifink.

Este a szokásos Senses Bar, sör (ami itt sokkal finomabb - és drágább is - mint otthon), beszélgetések, új emberek.

Azt hiszem sikerült teljesen megtalálni a helyünket. :)

Viszont én most már az ágyat szeretném megtalálni... holnap jeletkezünk.

Night. A.

És Szerdán megkezdődtek a a hivatalos programok.

10kor reggelivel vártak lenn minket a bárban, kaptunk gyümölcsöt, kávét, teát, péksütit, ki amit akart. Ott aztán végre megismerhettük az összes Erasmusos diákot. Több mint ÖTVENen voltunk! Voltak spanyolok, németek, írek, koreaiak, belgák, japánok, szlovákok, románok, franciák, és persze a 4 magyar lány. 

11kor aztán csoportokba osztva, elindulutnk fel az emeleti termekbe, ahol elkészítették nekünk a fényképes belépőkártyáinkat. Igen. Itt nagyon komoly rendszer van, az a kártya nyit minden ajtót, rajt a neved, fényképed.. minden... Szóval elkészültek a csodálatos bélyegképek. És ahogy az lenni szokott mindenki a legjobb arcát mutatta... (szőrnyűek lettek :D ) Eztuán aláirtuk a a kolis szerződés, és megkaptuk a felhasználónevünket és jelszavunkat a suli számítógépes rendszeréhez. És végree VÉGREEE megtudtuk, hogy ez kell ahhoz is, hogy tudjuk használni a wifi-t a campus területén.

Déltől elkezdőtött az egészségüggyel kapcsolatos előadás. Itt kitöltöttük a szükséges űrlapokat, közöltük, hogy a halálunk után nem adományozzuk el a szerveinket... stb. Aztán megismerkedtünk az orvosokkal, ápolónénikkel. Elmondták hogy hova kell menni, mit kell csinálni, ha baj történne velünk.

1kor elmentünk ebédelni a suli menzára. Borzalmas volt... :D De legalább már ezt is tudjuk.. mondjuk lehet hogy nem a tejszines halat kellett volna választani... bár jónak jól nézett ki de se íze se bűze nem volt. Na mindegy.

Eztuán volt még egy előadás arról, hogy hogy kell használni a Newman tanulói oldalát... ez olyasmi mint otthon a neptun! Csodásmesés! :)

2-re már végeztünk is minden hivatalos kötelező programmal és ágynak dobtuk magunk. Nem voltunk még hozzászokva a korai kelséhez....

Este azért még lementünk egyet SÖRülni a Sensesbárba... :)

That's all.

xoxo

A.

Az előző napokből kiindulva gondolom senki nem csodálkozik azon, hogy a Keddi napot Pizsoma-napnak neveztük ki. A szó legszorosabb értelmében. Nem csináltunk semmi. Megnéztünk minimum 5 filmet, aztán mikor már éreztük hogy a fenekünk a felismerhetetlenségig kezd  elzsibbadni, fogtuk magunk, felkeltünk, és elmentünk a lehető legközelebbi kajáldába, és toltunk egy Kedbabot. Aztán nem volt kedvünk felmenni a szobába megint, így letelepedtünk a koli előtti lépcsőre és mint valami éhező hajléktalanok, elkezdtük ott bemajszolni a mennyei ételt.

Aztán feljöttünk, pizsi vissza és ismét kezdődtek a filmek. Az este folyamán a Max fiú egyszer még benézett hozzánk, de ennyi volt. 

De legalább teljesen kipihentük magunkat. 

Nina szülinapja elengedhetetlen eseménye volt itteni életünknek. Bemelegítés Senses Bárban, kis tánc, egy kis felmelegítő ital és irány ki a megrendelt taxikhoz a suli elé. 4 nagy taxi várt ránk, amelyek kiraktak minket a Pop Worldnél! Két benga néger várt ránk az ajtóban, mintha valami VIP vendégek lennénk. ID felmutatása...néz rám a srác, hogy milyen személyi ez, azt meg sem nézte csak intett, hogy menjek. :D

Pop World...lufik mindenütt, mintha CandyLandben lennék, villogó kockás táncparkett, ahol anno még John Travolta nyomta a Disco táncot trapéz gatyában. Kabát le, irány a tánc. Vééégre nem Blade féle zenére kell megpróbálnom táncolni, a legnagyobb éneklős zenéket játszották. Nagyon jó volt. Mindenki táncolt és énekelt, a tömegben mindenfajta akcentus és mozgás jelen volt. :D

Hajnali kettő körül sajnos azonban már itthon voltunk, fél 2-kor minden bezár. Ez azért minket nem tart vissza, erre van a Drinking room. ;)  3 németlány 2 németfiú, 1 spanyol srác, 1 spanyol lány, 1 angolsrác és a négy gyönyörű magyar lány felcaptatott az ötödikre.

Mikor már mindenki szállingózott hazafelé, mi még mindig nyomtuk az Impossiblet a spanyol lánnyal... (best night EVER!)

(a publikus képek a galériában)

É.

Második nap reggel felébredtünk korgó hassal, sajgó fejjel, és rájöttünk hogy a hüttőnk olyan üres, mint a csokinyuszi belseje... Igy hát nem volt mit tenni, össze kellett szednünk magunkat, és elindulni befelé a városba. Elkaptuk a 18as buszt, és meg sem álltunk az ALDI-ig (Keri, ha olvasod a blogot, igen... az aldiba mentünk! :D) Naszóval ott bevásároltunk kb 1 óra alatt, de rájöttünk, hogy az Aldi nem elégiti ki eléggé vágyainkat, ezért átkaptattunk a híres neves Sainsbury's-be, ott ismét elköltöttünk nem kevés pénzt, de muszáj volt mert Adrienn drága még kanalat sem hozott magával otthonról (jelentem azóta sincs kanalam, az egyik spanyol lányét használom egészséggel). A vásárlás végére 3 óriási szatyrunk lett. Csatlakozott hozzánk Anita meg Rita és közösen összehoztunk 5 táskát. Ez mind szép és jó volt egészen addig, amig rá nem jöttünk, hogy még midnig nem működik a lift. 

De ugye az óvónénik kreatívak (legalább is azt mondják az okosabbak)... Így a 4 magyar óvónő jelölt felvette a kígyóalakzatot: Anita, a magabiztos szőke vezette a sort, a két gyengeláncszem (Adrienn és Éva) volt középen, a végén meg Rita, az önfeláldozó próbált minket feljebb tuszkolni. Ezt ugy képzeljétek el, hogy táskákkal középen össze voltunk kötve.... siralmasan nézhettünk ki :D

Felértünk az ötödikre. MEGVÁLTÁS!! Úgy döglöttünk le az ágyra, mintha minimum a Kékest másztuk volna meg :D

Aztán jött az első főzés. Foghagymás lisztes hal, rizibizivel.

Elképesztően finomra sikeredett. Nem tudom hogy csinálátuk, de az olcsó hal, és a mikrós rízs ellenére nagyon finom volt.

Jóllakva,nem tudtuk mit cisnáljunk magunkkal. Aztán kipattant a fejünkből, hogy az előző éjjelből kiindulva, csinálni kéne egy Party szobát, mert ha még 4 hónapig ilyen lesz a forgalom nálunk, akkor biztosabb, ha az ágyak külön szobába vannak elpakolva. Így megfogtuk az egyébként vasból készült ágyamat és kb 15 perc alatt, de áttuszkoltuk Évihez. Az íróasztalok, a fotelek meg a székek meg mentek a másik szobába. És így elkészült a Sleeping Room és a Drinking Room.

Még jó hogy megcsináltuk, mert este ismét jött egy kisebb csorda hozzánk. De ezt már Évi fogja megosztani veletek.

Én ennyi voltam mára.

Legyetek jók ha ...... tudtok ;)

A.

Szóval Éva drága ott fejezte be, hogy Markus man segítségével felcipekedtünk az ötödikre. Ismétlem... az ÖTÖDIKRE. Külön szobába kerültünk Évivel, kipakoltuk a cuccainkat, és elindultuk felfedezni a kolit (tűzriasztó beindítása nélkül - AWKWAAAARD). Összefutottunk 3 spanyol lánnyal akikkel később elindultunk várásolni. Ez ugy 4 körül volt. Üzenet a következő generációnak: Vasárnap a boltok 4kor bezárnak... ne induljatok el 4.05kor várásolni.... Aztán fogtuk magunk még beljebb mentünk a városba kávé után kutatva. Undórítóan sok galamb volt. A lányok meg nem értették miért ugrálok mindt valami idegbeteg.  Na mindegy.

Megittuk a kv-t és hazajöttünk. Jó fejek ezek a spanyol lányok! 

Ismét fontos információ következik kedves olvasók: ha sötét van már odakinn,  és te át szereznél öltözni, közvetlen az ablak mellett, lámpánál, és netalántán az ötödiken laksz, ahova mindenhonnan belátni, légy olyan okos hogy húzd már be a függönyt, mert lehet hogy 2 britt srác fog kukkolni az udvarról! ;) Thanks.

A következő történt: én a saját szobámba próbálntam emberi fejet felrakni magamnak, egyszer csak az látom hogy Éva Kruppa visitva, ugrálva jön át a szobámba "Nézz ki az ablakon! Nézz ki az ablakon!" És akkor látom hogy 2 egyed erőteljesen stíröli az ablakokat...... to be continue...

Közbe Antiáék lespanoltak a koliba a német lányokkal is, akik lehívtak minket a bárba este. 

És itt kezdődött a dolog... Fontos tudnivaló: aznap volt a névnapom... azt hiszem innentől nem kell megmagyaráznom a dolgokat. 

Lementünk a bárba 4 német lány, 3 spanyol lány, 4 magyar lány és Markus :D 

Belépünk a bárba, és a két szimpatikusnak nem tűnő srác vigyog rám meg Évire de ugy ezerrel. És akkor bumm... megvannak a kukkolóink. (Josh and Oli) Akikről később kiderült hogy hatalmas arcok. Jöttek a körök, Rita hozta a pálinkát. 

Jött aminek jönnie kellett.... senki ne gnodoljon rosszra. 

Azttán jött az " I have never..." játék. Ezeke a brittek nagyon élvezték. Aztán Liam ( tha bartender guy) lehuzta a rolót. Mi meg lassan elszállíngóztunk. Évivel feljöttünk szobánkba, még nem aludtunk, de minketten már piszibe voltunk.. egyszer csak halljuk hogy kopogtatnak.. Oli meg a Josh jött megnézni hogy hol lakunk... rákaptak a gépemre, a zenékre meg a hagfalra.. 10 perc múlva már ott volt a szobánkba a Marcus, a Matty meg egy angol csaj a Nina is.... Évivel mi csak összenéztünk... nem tudtuk hogy kerültek ide.. de nem ellenkeztünk :) Aztán meghívást kaptunk Nina másnapi 22. szülinapjára...

Király este volt. 

A srácok ugy 2 körül leléptek.. nekünk meg jött a jól megérdemelt alvás... finally.

A.

Másnap reggel már kezdett bonyolódni a dolog. A következő generációnak üzenném, hogy ne buszozzatok 30 kg-os bőröndökkel, átcaplatva a városon, hülye ötlet, HÜLYE! Fogjatok egy taxit!

Megérkeztünk az egyetemre. Lezárt borítékokban vártak ránk a kulcsaink és a beléptetőkártyáink. Végre lerakhattuk a bőröndjeinket a koliban, megérkeztünk!!!! Mély levegő, a nehezén túl vagyunk, menjünk nézzünk egy kicsit körbe. Így hát útnak eredtünk. Adri elment valahova hátra fele liftet keresni, mert a legfelső emeletre tettek minket Maryvale, 91,92. Addig én, mivel totál üres volt a kollégium levettem pár réteget magamról, hiszen kint váratlan kegyetlen hideg volt, 30 kg-os bőröndöktől azonban már Évike fa**a gyerek nem fázik. A folyósok totál üresek, csend és nyugalom. Adri felterjesztette azt a zseniális ötletet, hogy menjünk ki levegőzni egyet, meg megnézni a kiláttást. Hopp itt egy terasz ni, hát akkor let's go. Ajtó kinyit, Security Alarm be... A csendet felváltotta a kegyetlen vijjogás. Az egész egyetemet beriasztottuk. Adri lefehéredik én rángatom magamra a ruhákat és rohanunk vissza a csomagjainkhoz. Emberek gyülekeznek az udvaron fogják a fülüket, Security Guy intézkedik, valakivel telefonál. Ülünk a csomagunknál és nem tudjuk világunkat sem, hogy mi történik. Pánik helyzetekben általában felnagyítjuk a dolgogat. Nos, mi kommandósokra számítottunk, akik mindjárt kijönnek és ellepik az épületet. A végén persze, minden jóra fordult, mint egy jó kis filmben. A pár perces pánikrohamunk után, elárulták nekünk, hogy ez mindennapos jelenség itt. Így azóta azt mondjuk, hogy hát így kell megjelenni valahol. A magyarok így érkeznek meg, vijjogás fogdja őket és emberek az udvaron, ha ezt valaki felülmúlja a közeljövőben akkor, meghívom egy sörre.

P.S.: A csomagjainkat ráadásképpen mi cipeltük fel az 5-re, Markus segítségével ---> sign on the elevator: OUT OF ORDER. YAAAAAAYYY!!!!!

É.

Hollywoodi filmek tönkretesznek mindent. A filmbéli repülőzés helyett, egy mexikói buszt képzeljetek el, ahol csirkét raknak az öledbe és rászkódsz egy szép két és fél órát. Annyit viszont elmondhatok, hogy felhők felett aludtam. A landolás viszont csodálatos volt, olyan volt mintha a csillagos égre szállt volna le a gép. Kicsekkoltunk, fogtunk egy buszt, leszálltunk a Coachstation-nél, bementünk a hotelszobánkba. Ennyi. :)

É.