Dreams can come true! - part1
Kedves Éva Kruppa előző blogbejegyzéséhez nem fűznék semmi. Még. Egyenlőre csak annyit üzennék kedves újdonsült élettársamnak: The battle begins!
Most viszont egy sokkal sokkal érdekesebb izgalmasabb midnenesebb napounkat fogom Neketek elmesélni. Igazából eddig ez volt a legjobb napunk itt Angliában. Készüljetek fel. Hosszúlesz.
2013. október 13. - 3.45 am.
Csapódik a szobaajtó. "Lányok?" Évivel felnézünk az ágyból, Rita áll az ajtóba. Édes drágám 1 órával előbb felkelt. Elnézte az órát. :D
Gyorsan visszalküldük a szobájába és szundi tovább. Nem sokáig, ugyanis a buszunk 5.15-kor indult be, a belvárosba. Onnan pedig 6.10kor kezdődött a 3órás buszutazás Londonba, amit a lányok végigaludtak, nekem viszont nem jött álom a szememre (mi juthatna ilyenkor az eszembe.. tudjátok a TNT szám :D mindegy). Szóval odaértünk. Első gondolat: KÁVÉÉÉÉÉÉÉ!!!! Meg is találtuk a számunkra megfelelő kis regelizős kávézos helyet a Buckingham Palace Road-on. Kávé, napsütés, London, .... egészen gossip girl-ös is volt a szituáció, amig elő nem kaptuk a alufóliába csomagolt kis szendvicseket ... awkwaaard :D
Egy jó fél óra ücsörgés után továbbáltunk. Következő uticél: Peter Pan Statue! Hyde Park.
Ehhez viszont át kellett vágnunk a Buckingham palota előtt. És mikor máskor akarnánk átmenni mint az örségváltás ideje alatt... De gondoltuk nem lesz para.. hét közepa van. CSak nem lesznek annyian. Aha! Én ennyi embert még életembe nem láttam. Sokkal többen voltak, mint amikor ezelőtt voltunk. Undorítóan sokan. Én nem is értem. Nyomják a fejüket a kerítéshez, és várják, hogy egyet pislogjon szerencsétlen katona. Vagy talán ara számítanak, hogy a Királynő kidobja nekik a bugyiját? Nemtudom. De én tuti nem tundék ugy élni, hogy minden nap 24 órán keresztül 3000 ebmer bámulja az ablakomat. Royal family ide vagy oda.
Na vissza a lényeghez. Átgyömöszöltük magunk a tömegen, és indult a séta a Hyde Parkoz. Odaértünk. Egy szó: gyönyörű! A legszebb hely a világon. A kedvenc helyem a világon (az ágyam után persze;)!!! Zöld rendezett fű, gyönyörű szobrok, hattyúk, vadludak, virágok, óriási fák,madár kaki. minden ami kell. Mókusok! Akik a tenyeredből esznek szó szerint!!! Mókust etettem a tenyeremből!!!!! Aztán csak mentünk, mentünk, lőttük a fényképeket. Azt se tudtuk hova nézzünk. És elértünk az uticélhoz. Az én uticélomhoz. Emlékeztek a régi Olsen ikres filmre? Amikor Londonba vannak, és az egyik csajt ide hozza a srác. a Pán Péter szoborhoz. Na a kis Adrika azóta el akar ide jönni. Meg könyörgöm! PÁN PÉTER! A mesék meséje! Kedvenc Disney mese! Annyira annyira jó volt:) Csak ültünk és néztük.
De sajnos tovább kellett álnunk.. nem ez volt az egyetlen uticél. Még csak most következett a java!!! Eljutni Watford-ig. a Potter Muzeumhoz. Jejejejejeeeee.. !!!!!!!!! Közbe kajásak lettünk elég rendesen, és bementünk egy kis pizzériába, ahol lányok pizzát és meg bolognai spagettit kértem, na már most kiderült, ha elvitelre kéred sokkal olcsóbb. Miért is ne? Fogtuk a kis kaánkat és kaptattunk végig az Oxford street-en a metróállomásig.
És mint látjátok ez nem volt olyan egyszerű. Az Oxford C-rl kellett eljutni Watfordig. De meglepetésünkre minden átszállás sikerült. Sőt. Még kajálni is volt időnk a Finchley Road-on. A metróállomás közepén elővettük a kis dobozokat és nekiáltunk enni. Nem kevés ember nézett ránk furán, ... de a szükség nagyÚr!
De odaértünk!!! másfél óra metrózás után!! Jejejeee! És mikor már azt hittük vége... kiderül h 45 perces séta a metróállomástól a buszmegálló, ahonnan a KÜLÖN POTTER JÁRAT indul.
egy kis videó...
... to be continue ...
A.