Birmingham Centre - 2013. szeptember 8. 10ó

Másnap reggel már kezdett bonyolódni a dolog. A következő generációnak üzenném, hogy ne buszozzatok 30 kg-os bőröndökkel, átcaplatva a városon, hülye ötlet, HÜLYE! Fogjatok egy taxit!

Megérkeztünk az egyetemre. Lezárt borítékokban vártak ránk a kulcsaink és a beléptetőkártyáink. Végre lerakhattuk a bőröndjeinket a koliban, megérkeztünk!!!! Mély levegő, a nehezén túl vagyunk, menjünk nézzünk egy kicsit körbe. Így hát útnak eredtünk. Adri elment valahova hátra fele liftet keresni, mert a legfelső emeletre tettek minket Maryvale, 91,92. Addig én, mivel totál üres volt a kollégium levettem pár réteget magamról, hiszen kint váratlan kegyetlen hideg volt, 30 kg-os bőröndöktől azonban már Évike fa**a gyerek nem fázik. A folyósok totál üresek, csend és nyugalom. Adri felterjesztette azt a zseniális ötletet, hogy menjünk ki levegőzni egyet, meg megnézni a kiláttást. Hopp itt egy terasz ni, hát akkor let's go. Ajtó kinyit, Security Alarm be... A csendet felváltotta a kegyetlen vijjogás. Az egész egyetemet beriasztottuk. Adri lefehéredik én rángatom magamra a ruhákat és rohanunk vissza a csomagjainkhoz. Emberek gyülekeznek az udvaron fogják a fülüket, Security Guy intézkedik, valakivel telefonál. Ülünk a csomagunknál és nem tudjuk világunkat sem, hogy mi történik. Pánik helyzetekben általában felnagyítjuk a dolgogat. Nos, mi kommandósokra számítottunk, akik mindjárt kijönnek és ellepik az épületet. A végén persze, minden jóra fordult, mint egy jó kis filmben. A pár perces pánikrohamunk után, elárulták nekünk, hogy ez mindennapos jelenség itt. Így azóta azt mondjuk, hogy hát így kell megjelenni valahol. A magyarok így érkeznek meg, vijjogás fogdja őket és emberek az udvaron, ha ezt valaki felülmúlja a közeljövőben akkor, meghívom egy sörre.

P.S.: A csomagjainkat ráadásképpen mi cipeltük fel az 5-re, Markus segítségével ---> sign on the elevator: OUT OF ORDER. YAAAAAAYYY!!!!!

É.